Részletek a könyvből

Feltettem ide részletekben néhány fejezetet a mesekönyv elejéből. Ha bizonytalan lennél, hogy érdekelheti-e a gyermeked ez a mese, csak kezd el mesélni neki a részleteket, vagy hagyd, hogy magának elolvassa.

Ez biztosan segíteni fog a könnyebb döntésben.

Tartalomjegyzék >>


1. fejezet 1. rész >>

A rejtélyes Táncoló Kastély

Az Öreg Tölgyerdő nyugovóra készülődött a lemenő nap utolsó sugarainak fényében. A madarak elhallgattak, az őzek meglapultak rejtekhelyeiken, a sünök, rókák, és egerek még csak ébredeztek éjszakai motoszkálásukra. Minden várakozásteljes csendbe burkolózott, a nappal átadni készült birodalmát az éjszakának. Tovább >>


1. fejezet 2. rész >>

Ijesztő, és varázslatos volt egyszerre. Egy darabig csak megbabonázva bámulták.

– Lehet, hogy valami kísértetkastély, ami csak időnként jelenik meg. Ha ennyit mozog, bármikor eltűnhet. – próbálkozott Murmuc valami gyenge érveléssel, bár biztos volt benne, hogy Turbócsot ez úgysem állítja meg.

Tovább >>


1. fejezet 3. rész >>

– Miért kellett megállnod? Nem mehetnénk végre innen? Bejutottunk, itt bolyongunk a kérésedre, de ennek semmi értelme! Nincs itt semmi, nem látod? Követtelek ebbe az elátkozott kastélyba! Most rajtad a sor: gyere vissza velem az erdőbe. Ott legalább biztonságban vagyunk. Tovább >>


2. fejezet 1. rész >>

Arte Mízia, a Fehér Fény Virága

Murmuc inkább nem szólt semmit. Magában morogva ő is kinézett a nyíláson, és azonnal abbahagyta a zsörtölődést.

Hatalmas terem nyílt alattuk. A legcsodálatosabb, amit csak képzelhettek: a kastély ebédlőterme. Már az sem számított, hogy talpig kormosak, és teljesen elcsigázottak voltak. Tovább >>


2. fejezet 2. rész >>

Turbócs nem bírta sokáig a hosszú, pisszenés nélküli csendet.

– Mi lesz? Megyünk már?

Murmuc sóhajtott.

– Nem kockáztathatunk, amíg ilyen feldúltan rohangálnak ki-be.

– De ha óvatosan lemászunk, bárhol elbújhatunk.

Murmuc elgondolkodva nézett körül. Tovább >>


2. fejezet 3. rész >>

– Murmuc, merre vagy? – kiabált kétségbeesetten.

– Murmuc? Ki az a Murmuc? – kérdezte mögötte egy ismerősnek tűnő hang. – Azt hittem, egyedüli betolakodó vagy az ebédlőmben.

Turbócs ijedtében megpördült, és persze, hogy az előbbi nyughatatlan hölgy állt előtte. Rajtakapták. Már megint. Tovább >>


2. fejezet 4. rész >>

– Azt akarod mondani, hogy eszed ágában sem volt az asztalomra érkezni? Remélem, nem várod, hogy ezt el is higgyem!

A manók egy darabig haboztak, a torkukat köszörülték, a kezüket tördelték. Végül Murmuc szólalt meg:

– Csak erre jártunk. Egy kicsit enni szerettünk volna. Illetve: Turbócs MINDIG enni szeretne. Igazából miatta vagyunk itt. Engem nagyon megijesztettek azok az izgő-mozgó tornyok, hidd el, nem akartunk semmi rosszat. De honnan tudod, hogy erdei termésmanók vagyunk? Tovább >>